Bezárás
Paks II.

A kelet-európai országok nem tudják megvédeni függetlenségüket az orosz nyomásgyakorlással szemben

Hangzott el ma a Paks II-ről rendezett Európai Parlamenti vitanapon. A telt házzal zajló eseményen  magyar és nemzetközi szakértők, parlamenti képviselők és a Bizottság munkatársai azt járták körül, hogy milyen hatással lehet a beruházás az EU energiabiztonságára és Oroszországtól való függésére, és mely pontokon sértik a paksi projekt körülményei az uniós jogrendet és alapértékeket. A meghallgatást a Zöldek európai parlamenti képviselőcsoportja és az Energiaklub közösen szervezte.

Az Európai Parlamentben gyakoriak a hasonló meghallgatások, amelyek során a parlamenti képviselők külső szakértőktől kérnek tájékoztatást bizonyos, a Parlament és a képviselők munkáját érintő kérdésekben. Az Európai Parlamentnek ugyan nincs közvetlen ráhatása és illetékessége magára a paksi projektre, de jogalkotói hatáskörénél fogva minden egyes Európai Bizottság által elfogadott jogszabálynak és stratégiának át kell mennie a Parlamenten is. Jelenleg éppen több olyan stratégia is elfogadás alatt áll, amelyek meghatározó jelentőségűek az energetikai, így a nukleáris projektek szempontjából is: az Energiabiztonsági Stratégia és az Energiauniós Csomag. Emiatt (is) lényeges, hogy a képviselők tisztában legyenek Európa egyik legnagyobb energetikai beruházásának lényeges aspektusaival.

Tények és kérdőjelek

A vitanapot Rebecca Harms, a Zöldek képviselőcsoportjának társelnöke nyitotta meg. A nemrég Oroszországból kitiltott képviselő a 2003-as paksi baleset óta foglalkozik a magyar helyzettel, és többször is járt Pakson, legutóbb másfél éve. Elmondása szerint ezeken az alkalmakon az illetékesek lényegében semmilyen konkrét információt nem voltak hajlandóak kiadni, így az erőmű kertjének részleteiről többet tudott meg, mint a megsérült fűtőelemekről, vagy a tervezett új blokkokról. Megdöbbentőnek nevezte, hogy az atomerőmű éppen tavaly nyáron szállította át Ukrajnán a 2003-as baleset sérült fűtőelemeit, azaz veszélyes, radioaktív hulladékokat, súlyos biztonsági kockázatokat okozva ezzel a háborúval sújtott régióban.

Ámon Ada, az Energiaklub igazgatója előadásában részletesen bemutatta, hogy mit tudunk a paksi beruházásról, és mit nem. Kitért a brüsszeli aggályokra is, ugyanis három különböző uniós vizsgálat is folyik a tervezett paksi blokkok ügyében: a Bizottság nem csupán a fűtőanyag-ellátást kifogásolja, hanem fontos kérdésekre várnak választ a tender elmaradása miatt (DG Market and Economy), illetve a tiltott állami támogatás kapcsán is (DG Competition).

A tiltott állami támogatás ügyében az Energiaklub tavaly nyáron beadvánnyal fordult a Bizottsághoz. Az Európai Unió alapszerződése alapvetően – bizonyos kivételekkel – tiltja, hogy a tagállamok közpénzből másokhoz képest versenyelőnybe hozzanak cégeket, iparágakat vagy akár régiókat. Az Energiaklub álláspontja szerint a paksi beruházás ennek minden kitételét teljesíti: a beruházást állami forrásokból valósítják meg, piaci szereplő kerül versenyelőnybe (MVM Paks II Zrt), a támogatás más gazdasági szereplőkre nem terjed ki, és torzítja majd a Paks II által termelt áram árát.

Jávor Benedek európai parlamenti képviselő hozzászólásában elsősorban a nyilvánosság kizárását, az információhiányt és a titkolózást kifogásolta, amellyel kapcsolatban panaszt is benyújtott az Európai Bizottsághoz. A közönség soraiból Aszódi Attila paksi bővítésért felelős kormánybiztos kritikával illette az európai parlamenti képviselőket, amiért nem őt keresték meg kérdéseikkel, és nem kérték fel előadónak. Jávor Benedek úgy fogalmazott: nem szerették volna abba a kényelmetlen helyzetbe hozni, hogy titkos információkról kelljen előadnia. Az európai parlamenti képviselő elmondása szerint a minap valamelyik tévécsatorna vele és a paksi kormánybiztossal szeretett volna beszélgetést, de a kormány ehhez sem járult hozzá.

brüsszel hearing3

Tapasztalatok keleten

Dr Todor Galev, a bolgár Demokráciakutató Központ energiaügyekre szakosodott kutatója előadásában bemutatta, hogyan gyakorolnak olykor szinte észrevehetetlen, ámde annál hathatósabb nyomást az oroszok energiaügyekben.

Általános jelenségként említette a független szakértői vizsgálatok és költség-haszon elemzések hiányát. Példaként hozta a belenei atomerőművel kapcsolatos geológiai vizsgálatokat: a rendszerváltás előtt elkezdett építkezést 1992-ben részben környezetvédelmi problémák, konkrétan a helyszín földrengésveszélye miatt állították le. Ezután egy orosz szakértőkből álló szervezet egy másik geológiai tanulmányt készített, amely szerint nem áll fenn földrengésveszély. Bulgáriában azóta is ez utóbbit tekintik hivatalos vizsgálatnak, és erre hivatkozva indították újra a projektet 2004-ben (azóta finanszírozási problémák miatt újra leállították).

Elmondta, hogy oknyomozó újságírók nemrégiben derítettek fényt arra, hogy a Gazprom vezetői – akik általában állami tisztviselők is egyben – olyan szintű kapcsolatban állnak a bolgár energiaügyi minisztériummal, hogy bizonyos energetikai törvényeket ők szövegeznek. Mesélt arról a médiakampányról is, amelyet közös “orosz múlttal” bíró cégek fizettek azzal a céllal, hogy lejárassák a megújuló energiaforrásokat. A state capture további példájaként említette, hogy egy bolgár parlamenti párt választási kampányát Moszkvában indította el.

Az orosz érdekek térnyerése, a bolgár állam csapdába ejtése és a magas fokú korrupció következményeképpen a belenei atomerőmű eredetileg 4 millió eurós költségvetése 10-12 millióra emelkedett, és a Déli Áramlat projekt becsült költségei Bulgáriában háromszor magasabbak voltak, mint más országokban.

A kutató hangsúlyozta, hogy a volt szovjet országok egyedül nem képesek ellenállni az orosz nyomásgyakorlásnak a múltbéli, a jelent még mindig meghatározó orosz jelenlét (pl. technológia, infrastruktúra, politikai kapcsolatok) miatt.

Tapasztalatok nyugaton

Stephen Thomas, a Greenwich-i Egyetem professzora előadásában összehasonlította a paksi és az angliai Hinkley Point C projektek részleteit. A Hinkley Point C beruházás esetében a Bizottság szintén tiltott állami támogatás ügyében vizsgálódott. Az erőmű építője által szorgalmazott megoldás lényege, hogy az erőműben termelt áramot kötelező lenne a mai európai piaci árakhoz (30-35 EUR/MWh) képest nagyon magas, államilag garantált áron (130 EUR/MWh) átvenni a villamos energia rendszerbe. A Bizottság végül nem minősítette tiltottnak a konstrukciót, de továbbra is kérdéses a projekt megvalósulása, elsősorban gazdasági okokból. Az elemzések szerint a beruházás a szokásos csúszások és költségtúllépések nélkül is legalább 3-4%-kal növelné az áram átlagárát Nagy-Britanniában.

A professzor a nemzetközi tapasztalatok és tények ismeretében irreálisan alacsonynak tartja a magyar kormány által bemutatott beruházási költségeket, amelyek nagy valószínűséggel nem tartalmazzák sem a villamosenergia-rendszer átalakításának költségeit, sem az orosz hitellel kapcsolatos költségeket (kamatok). Kiemelte, hogy a hitel kamatait Magyarországnak már 2026-tól törlesztenie kell majd, amikor az erőmű még nem állt üzembe, vagyis nincs belőle bevétel, ami nagyon komoly terheket ró majd a magyar költségvetésre.

Megemlítette továbbá, hogy az Oroszországban építés alatt álló reaktorok pénzügyi problémák miatt több éves csúszásban vannak, vagyis felmerül a kérdés, hogy a paksi gigaprojektet hogyan tudják majd finanszírozni?

A lehető legnagyobb átláthatóságot akarjuk. Pont.

Szögezte le hozzászólásában Massimo Garribba, az Európai Bizottság Energiaügyi Főigazgatóságának vezetője. Elmondása szerint a Bizottság azt kérte a magyar kormánytól, hogy oldja fel azon információk titkosságát, amelyek a Bizottság által a fűtőanyag-beszerzés ügyében tett kifogásokhoz kapcsolódnak. Vagyis várható, hogy a részletek hamarosan nyilvánosak lesznek. A többi bizottsági eljárásról nem tudott bővebb tájékoztatást adni, de folynak a vizsgálatok.

A hivatalnok hozzászólásában taglalta, hogy az Energiabiztonsági Stratégia és az Energiauniós Csomag elsődleges célként tűzi ki Európa energiafüggetlenségének megteremtését, és az Oroszországtól való függőség csökkentését. Az EU fontos, és számos hivatalos dokumentumban és jogi érvényű szabályozásban deklarált célja, hogy diverzifikálja az energiabeszerzési forrásokat.

Külön kiemelte a nukleáris üzemanyagok kérdését, amellyel kapcsolatban az Euratom Szerződés konkrétan tiltja, hogy a fűtőanyag-beszerzésre kizárólagosságot szerezzen egy beszállító. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden projekt esetében meg kell adni annak a lehetőségét, hogy adott esetben bármilyen, a piacon lévő és érdeklődő beszállító szállíthasson fűtőanyagot. Elmondta, hogy a közeljövőben a Bizottság tovább fogja szigorítani a tagországok nukleáris létesítményekkel kapcsolatos tájékoztatási kötelezettségét.

Massimo Garriba hangsúlyozta, hogy a Bizottság elfogadja a nukleáris energia jelenlétét az európai energiamixben, de az uniós szabályozás, a jogi keretek és a szigorú biztonsági előírások betartásához ez esetben is maximálisan ragaszkodik.

Fülöp Orsolya

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom