Bezárás
atomenergia

Kicsit reped, kicsit ereszt, de a miénk – a püspökszilágyi atomtemető

Magas háttérsugárzás, nagy aktivitású hulladékok a lerakókban, káros anyag szivárgása a talajvízbe – ilyen hírek jutottak el hozzánk a püspökszilágyi hulladéktároló kapcsán különböző forrásokból.

Nem volt egyszerű dolgunk, amikor nekiálltunk rendet tenni a sokszor egymásnak is ellentmondó információk között, és kibogozni a szálakat. Ehhez a helyszíni látogatás mellett több száz oldalnyi hivatalos jelentést, jegyzőkönyvet, határozatot gyűjtöttünk össze, és dolgoztunk fel. Ezek némelyike nyilvánosan elérhető volt, némelyiket a helyi lakosok kértek ki a hatóságoktól, és mi magunk is számos közadat-igényléssel éltünk.

A feldolgozott információk és adatok a fenti híreket részben igazolták, részben viszont nem. Egyértelműen megerősítették a hivatalos jelentések, hogy nagyjából 15 éve trícium, és újabban radiokarbon is kijut a tárolóból a környezetbe. Az már nem ennyire fekete-fehér, hogy ez mekkora probléma jelenleg, és hogy mire lehet számítani a jövőben.

Mi folyik Püspökszilágyon?

Egyik leghasznosabb olvasmányunk az a friss és általunk kikért vizsgálati anyag volt, amit a püspökszilágyi tárolót üzemeltető cégnek 2018. december 31-ig kellett benyújtani az Országos Atomenergia Hivatalhoz. A jelentés megerősítette korábbi információinkat, miszerint a tároló területén lévő megfigyelő-kutakban a 2000-es évek elejétől emelkedik a talajvíz trícium-szintje.

Ami viszont újdonság volt számunkra, az az, hogy a trícium mellett az utóbbi években a radiokarbon szintje is megemelkedett az üzem területén. Mindez azt jelzi, hogy a hulladékokból és a tárolókból radioaktív anyagok kerülnek a környezetbe.

Trícium és radiokarbon
A trícium (3H) a hidrogénnek egy módosulási formája (ún. izotópja), a radiokarbon (14C) pedig a széné.
Ezeknek az izotópoknak igen csekély a természetes előfordulása a Földön. Mindkettő radioaktív, vagyis – dózistól függően – növelik a rákos megbetegedések kockázatát. A trícium rendkívül mobil, vagyis nagyon-nagyon gyors terjedésre képes.
Az ivóvíz trícium-tartalmára határértékek vannak előírva, amelyek országonként meglepően eltérőek: az Európai Unióban 100 Bq/liter, míg más országokban 7000, sőt 30.000 Bq/liter. Ugyanakkor léteznek javaslatok a 20 Bq/liter határérték bevezetésére is.

Értelemszerűen ennek nem szabadna így lennie. Nagyon fontos, hogy a veszélyes nukleáris hulladékok úgy legyenek tárolva, hogy ne kerülhessenek ki radioaktív anyagok a talajba, vízbe, levegőbe. Ugyanis ezek például a talajvízbe és innen a vízkörforgásba kerülve veszélyesek lehetnek a vízzel érintkező lakosságra.

Szerencsére a jelentések szerint mindeddig csak a tároló területén mértek a határértéknél magasabb trícium és radiokarbon szinteket. A mintavételek során egyelőre nem mutattak ki határtúllépést a telepen kívül, pl. a közeli Szilágyi-patakban, vagy az ivóvízben.

Ez mindenképpen jó hír a jelenlegi állapotra vonatkozóan, de a baj az, hogy a jövő tekintetében nagyon sok a bizonytalanság. Ugyanis ellentmondások vannak a különböző szakértői vizsgálatok és modellek eredményei között például abban, hogy hogyan mozog a talajvíz a területen, és pontosan hogyan terjed a trícium. Ezek alapján úgy látjuk, hogy a jövőre nézve valójában senki sem tudja megfelelően előre jelezni, hogy hova, meddig és mennyi idő alatt juthatnak el ezek a radioaktív anyagok a környéken.

Mi az, ami az RHK jelentése szerint nem tudunk a püspökszilágyi trícium / radiokarbon-helyzettel kapcsolatosan?
– Nem teljesen tisztázott a trícium és radiokarbon terjedési mechanizmusa.
– Korábbi adat-nyilvántartási hiányosságok
– Váratlan tapasztalatok, pl. a demonstrációs program során az egyik medence esetében a trícium- aktivitás három nagyságrenddel meghaladta a vártat
– Nem eléggé részletesek a földtani kutatások eredeti dokumentációi, vagy nem maradtak fent
– Geológiailag hiányos a Szilágyi és Némedi patakok felszíni és felszín alatti vízgyűjtő területének ismerete.
– Nem ismert a trícium és a talajvízmozgás közötti kapcsolat
– Nem ismert hogy milyen kémiai formában (szerves vagy szervetlen) van jelen a talajban a radiokarbon.
– Megkérdőjelezhető a medencék vízzáróságának hatékonysága.
Forrás: Püspökszilágyi Radioaktív Hulladék Feldolgozó és Tároló telephelyen észlelt trícium és radiokarbon-aktivitáskoncentráció emelkedés átfogó értékelése és javaslat a további vizsgálati programra, RHK Kft., 2018. december.

Miket tárolnak Püspökszilágyon?

A Püspökszilágyi Radioaktív Hulladék Feldolgozó és Tárolót azért építették a hetvenes években, hogy legyen hol elhelyezni a hazánkban keletkező kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladékokat. Ilyenek az iparban, és persze a Paksi Atomerőműben is jócskán keletkeznek. Pakssal 1976-ban, az üzembe helyezéskor még nem tudtak számolni, mert az atomerőmű csak később épült meg. Mindenesetre 1983 és 1996 között Paksról is idehordtak egy jó adag atomszemetet. Tehát az eredeti tervekkel szemben a kb. 5 ezer köbméternyi hulladék 45%-a a Paksi Atomerőműből származik.

„Érdekesség”, hogy amikor annó engedélyezték a hulladéktároló megépítését, akkor nem rögzítették azt, hogy milyen típusú és formájú hulladékokat lehet itt átvenni, azaz elhelyezni. Így egy darabig átvettek minden hulladékot, amit nekik odavittek, és ezeket olyan formában helyezték el, ahogy azt odaszállították. Például így:

A hulladékok átvételére és elhelyezésére vonatkozó követelmények csak a 2000-es évek elején, vagyis közel 30 év üzemelés után készültek el. (!) Ezért történhetett meg, hogy jelenleg a telephely medencéiben olyan hulladékok is vannak, melyeket a mai biztonsági előírások alapján legfeljebb csak átmeneti tárolásra lehetett volna átvenni. Ilyenek a hosszú felezési idejű hulladékok. Ezeknek a végleges tárolására a püspökszilágyi hulladéktároló nem alkalmas.

Kis aktivitású az a hulladék, amelynek felületétől 10 cm-re a sugárdózis 0,3 mSv/h-nál kisebb, nagy aktivitású pedig az, amelynél a sugárdózis 10 mSv/h-nál nagyobb.
Hosszú élettartamú radioaktív hulladékok a 30 évnél hosszabb felezési idejűek. A felezési idő azt az időtartamot jelenti, ami alatt az anyagban lévő radioaktív atomok fele elbomlik.
A trícium felezési ideje 12,3 év, a radiokarboné 5730 év. Tehát a trícium esetében 12 év múlva már csak a radioaktív atomok eredeti számának fele lesz jelen az anyagban, 24 év múlva a negyede, és így tovább. A radiokarbon viszont 5730 évig ugyanannyi radioaktív atom van jelen.

Mi okozza a „szivárgást”?

A jelentések szerint a trícium- és radiokarbon szivárgás elsődleges oka éppen az, hogy nem megfelelő hulladékformák vannak a tárolóban. Fő forrásai a műanyag zsákokba csomagolt hulladék-anyagok, folyadékot vagy gáznemű anyagot tartalmazó ampullák, valamint a felitatott szerves oldószerek lehetnek. Egészen pontosan azonban nem tudják.

Egyrészt fennáll némi bizonytalanság a tekintetben, hogy 30-40 éve egyáltalán megfelelően dokumentálták-e a lekerülő hulladékok fajtáját, azaz hogy vajon tényleg az van-e a tárolókban, ami a nyilvántartásokban szerepel.

A másik probléma a csomagolás. Egyrészt ez eleve nem feltétlenül volt megfelelő, pl. a nájlonzacskó nem igazán időtálló és korszerű módszer a nukleáris hulladékok csomagolására. Másrészt nem ismert, hogy jelenleg ezek milyen állapotban vannak, azaz például hogy kiszakadtak-e a szatyrok. Az általunk kikért hivatalos jelentések szerint „a már korábban elhelyezett hulladékok egy jó része nagy valószínűséggel nem felel meg az érvényes hulladékelhelyezési követelményeknek”.

Mindemellett nagy valószínűséggel a tárolók megromlott állapota és az építési hiányosságok is hozzájárulnak a problémához. Bár az eredeti tervek ismertek, de se a megvalósulási tervrajzok, sem az építés minőség biztosítási jegyzőkönyvei nem állnak rendelkezésre. Egy korábbi vizsgálatkor mindenesetre a medencék környezetében intenzív, gyors növekedésű repedéseket tapasztaltak, a medencék és a hulladékok pedig nedvesedtek. Az ilyenek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy bizonyos anyagok kioldódnak a hulladékcsomagokból, és a környezetbe kerülnek.

Ugyanakkor senki nem tudja, hogy egészen pontosan melyik részről, melyik hulladékcsomagokból származik a trícium és a radiokarbon, és hogy pontosan mi az oka a szivárgásnak.

Mi lesz most?

A tárolókba korábban lerakott, nem megfelelő formájú, összetételű, hosszú felezési idejű hulladékokat ki kell szedni a tárolóból, újra kell csomagolni, és csak azokat a hulladékokat szabad újra visszatenni, amelyeknek végleges tárolására műszakilag tényleg alkalmas a tároló. Az összes többit, pl. a hosszú élettartamú hulladékokat, csak átmenetileg lehet majd ott tárolni.

Ennek a programnak 2007- 2009 között lezajlott az első fázisa, a második fázis pedig most kezdődött el. Az RHK-tól kapott tájékoztatás szerint 15-20 évig fog tartani, mire az összes hulladékot kiszedik, újramérik, újracsomagolják, és megfelelően elhelyezik. A cég várakozásai szerint az átcsomagolási program segíteni fog a trícium, és a radiokarbon problémán, de azt nem tudták biztosan állítani, hogy teljesen megszünteti-e majd a jelenséget.

Bennünk pedig felmerül a kérdés, hogy hogyan is akarunk több ezer évig biztonságos atomtárolókat építeni, miközben egy betongödröt sem tudunk úgy megépíteni, hogy 40 év alatt ne repedjen meg…

Háttérsugárzás
A Földön mindig mindenhol ér bennünket több-kevesebb radioaktív sugárzás. Ez részben természetes, a földkéregből és a kozmikus térből származó sugárzás. Másrészt pedig mesterséges eredetű, az építőanyagok, vagy az atomrobbantások, nukleáris létesítmények által kibocsátott radioaktív sugárzás (még mindig kimutatható pl. a csernobili katasztrófából eredő többletsugárzás). A háttérsugárzás mértéke országonként, tájanként eltérő, a talajtól, a tengerszint feletti magasságtól, az épített környezet jellemzőitől függően. Magyarországon, a katasztrófavédelem által működtetett sugárzásmérési rendszer adatai szerint például 2019. január 27-én reggel így alakult a háttérsugárzás a mérővel felszerelt helyeken: Az adatok forrása:
Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság Országos Sugárfigyelő Jelző és Ellenőrző rendszere
* Püspökszilágy esetében körülbelüli érték, amit az RHK Kft. által publikált grafikonról le tudtunk olvasni.
A püspökszilágyi hulladéktárolóban elhelyezett mérőeszköz a legtöbb településnél valamelyest magasabb sugárzást mér. A publikált adatok szerint azonban itt sem jellemző, hogy a sugárzás elérné a figyelmeztető szintet: a katasztrófavédelem 250 nSV/h határig kezeli normálisként a sugárzás szintjét. E fölött riasztási fokozat lép életbe, amikor a rendszer jelez a központi szerveknek, és fokozott figyelmet kell fordítani az adott állomásra. Ha a sugárzás meghaladja az 500 n Sv/h óra figyelmeztető szintet, akkor a hatóságnak meg kell kezdeni az eset kivizsgálását.
Érdekesség, hogy például Pakson azért alacsonyabb a sugárzás szintje, mert az ártérben a talajt folyamatosan mossa ki a Duna, így a benne lévő radioaktív anyagokat is.
A püspökszilágyi lakosok felvetésére információink szerint folyamatban van háttérsugárzás-mérő telepítése a faluban. Úgy tudjuk, hogy idén a katasztrófavédelem is elhelyez a környéken két mérőt, amelyek a fent említett rendszerbe be lesznek kapcsolva, tehát az adatok online követhetőek lesznek. Úgy tudjuk, egy ilyen mérőállomás kiépítése nagyjából 10 millió forintos tétel. Emellett elmondásuk szerint az RHK is ki fog helyezni Püspökszilágy központjában egy mérőt, amelyen ott helyben, képernyőn lehet majd követni a sugárzás alakulását.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom